Jóban Rosszban és Előd Álmos fan honlap !

Régebben többször, ma már csak néha látom a Mónika show-t. Két dolog miatt szoktam odakapcsolni:
- nincs más értelmesebb műsor a csatornákon (szinvonal, ugye)
- néha egész vicces jelenetek vannak benne.
Elkezdődött a vizsgaidőszak, és vészesen közeleg az első vizsgám időpontja, így buszra szálltam és megtettem megint az Aszófő-Győr utat, egy csodálatos helyijárat szerű busszal. Először egy Pék boldogított, aztán meg a tananyag. Később meg nem tudtam olvasni egy pulikat tenyésztő nő miatt, mert megkérdezte, hogy milyen számítógépet vegyen, és nagyjából azt, hogy hogyan kell internetezni. Azért örülök, ha valaki idős fejjel sem zárkózik el az új dolgoktól.
Szóval a nő leszállt, és helyette két familiárisan hiperpigmentált ült a két ülésre előttem. Az egyik egy saválló fószer, a másik egy nem vékony nő, akinek a súlyát a rajta lógó ékszerek is növelték. Nem hallgatóztam, csak egy idő után felfigyeltem arra, hogy miket mesél a nő.
Az egész beszélgetés stílusa hasonlított csak a tévében látottakhoz, mivel a két fél nem veszekedett, hanem csak a harmadikat szidták, aki persze egyre távolabb került az idő elteltével.
Sokan mondják, hogy a Mónika show-ban csak színészek vannak. Olyanok, akik egy kis pénzért bármit elmondanak a kamera és a nagyközönség előtt. Rájöttem, hogy nem kell ahhoz kamera, hogy az emberek nagyítsanak, hazudozzanak össze vissza. Meg ahhoz sem kell, hogy olyan történeteket halljunk, mint ami elhangzik néha-néha a stúdióban.
Ezt a nőt megverte a férje, megcsalta, hazudozik neki. Jelzálog van a házon, kölcsönt vett fel, három gyerek és egy alkoholista, csavargó férj mellett. De ő nem hagyta el amikor megismerkedésük után pár hónappal megcsalta, mert szerette, és azért rendes ember, mert bár megrugdosta és taposott rajta, sosem okozott neki 8 napon túl gyógyuló – az ő elmondása szerint életveszélyes -, sérülést. Kész. Alig hittem a fülemnek. Az emberek mit ki nem bírnak?
Érdekes emberek utaznak a buszon, és én csak a kis részükkel találkozom. A múltkor hazafelé ült előttem egy nő, aki a pénztárcájában levő pénzt legalább ötször megszámolta, míg ki nem értünk a városból. Aztán meg irogatott valamit egy cetlire, majd egy füzetbe.
Érdekes dolog megfigyelni az embereket. Nagyon elgondolkodtató.
Sokszor eszembe jut a mondás: Mindenki hülye, csak én vagyok kerti traktor.

A témához kapcsolódó videó:
Maóni-ka

Ajánlat

JÁTSSZ ONLINE!

Maónika show a buszon